A Szolnok-i kirándulásról egy kis bevezetés:


Szerencsésnek mondhatjuk magunkat mivel iskolánk társiskola volt egy pályázatban. A programnak az volt a lényege, hogy egy magyarországi iskolát, a szolnoki Pálfy-Vízűgyi Tagintézményt fogadjuk szűlőföldünkön, ismertetve velük a szokásainkat, bemutassuk szép tájainkat, valamint híres helyeinket, de a lényege az ismerkedés volt.Majd egy hónappal később mi is elutaztunk Magyarországra.


Indulás Szolnokra:

Egy hónap múlva ránk is sor került és úgy május 16.-án egy szombati nap útrakeltünk. Utunkba esett Kolozsvár és Nagyvárad is, így ezeken a helyeken megálltunk várost nézni. Kolozsváron megnéztük a Szent Mihály templomot, továbbá a Babes Bólyai tudományegyetemet is. Sok időnk nem volt mivel estőre múr Szolnokra kellett érünk. Este előtt meg is őrkeztünk, már vártak minket a szállásunkon. Lepakoltuk bőröndjeinket és már indultunk is egy tanárnővel is pár diákkal városnézőbe. Nagyon tetszett a város, főleg a Tiszavirág híd amit nem régen építettek. Másnap mi, és még pár szolnoki diák elmentünk Esztergomba a bazilikához, ahol feljártunk a kupolába, majd megkerültük. Azután visszamentünk Visegrádra ahol megnéztük a királyi palotát, ahol egy idegenvezető vezetett minket körbe. Ezek után kedvet kaptunk egy kis szórakozásra, és így elmentünk a közeli gokart pályára, ahol kimlattuk magunkat. Másnap, hétfő reggel elmentünk a szolnoki Pálfy-Vízűgyi tanintézménybe, ahol mindkét iskola egy bemutatóval készült, amit miután megnéztük egy pár emberrel felmentünk a tetőre felszerelni egy térfigyelő kamerát, ami a Tiszavirág hídat figyeli. Délután elmentünk a Holt Tiszára. Erről a helyről azt kell tudni, hogy a vízi sport szempontjából egy nagyon jó hely, felkészülés szempontjából és versenyző szemponjából is. Mi kajakoztunk rajta, volt aki nem is egyszer, de volt aki úszot vagy páran elmentek focizni. Sok híres sportoló készül fel azon a vízen. A hétfői napunk is egy izgalmas napnak bizonyosult. Kedden bementünk az iskolába, ismertették a programot, majd kaptunk egy kis időt nézelődni, vagy vásárolni. Délután hajakoztunk a Tiszán, majd a polgármesteri hivatalhoz mentünk, hogy fogadjon minket a polgármester is. Ezután megint szabad időt kaptunk majd estére Szolnok legjobb halászlé főzője elkészítette nekünk híres fősztjét. Szerdán Budapestre mentünk most már a teljes létszémmal a Szolnokiak részéről. Először a terrorházához mentünk, majd akik hamarabb kijöttek elmentek a Hősök terére. Majd elmentünk megnézni a Mátyás templomot, ahol szintén egyi idegenvezető körbevezetett. Azután kaptunk egy kis időt nézelődni, vagy volt aki fagyizott. Ezek után lesétáltunk a Budai várhoz, majd volt pár jelentkező aki nem fáradt el és körbe is sétálta. Később elindultunk vissza Szolnokra, mert estére programunk volt a Szolnokiakkal együtt. Elmentünk a város egyik szórakozó helyére bowlingozni. Ott töltöttük utolsó esténket ahol mindenki ott volt, és a végére együtt szórakoztunk. Eljött az utolsó nap, nem nagyon készültünk haza, de muszáj volt. Jó barátságot kötöttünk a szolnokiakkal, így nem volt kedvünk eljönni, nameg a táj és a tudat, hogy Magyarországon voltunk. Végül hosszú búcsúzás után elindultunk. Hazafelé rosszabb időt kaptunk, mint menet, de akkor sem tudott ez minket megállítani attól, hogy ne áljunk meg Déván megnézni a híres Déva várat, továbbá megálltunk még Gyulafehérváron, és körbejártuk a város híres épületeit. Ez volt az utolsó megállónk a kirándulásunk részéről. Nekünk nagyon jól telt, jó volt a társaság, a programok, a tanárok, a hangulat, és az időjárás is kitartott amig ott voltunk. Reméljük még lesz ilyen alkalmunk, és nemsokára visszamehetünk.